Manapság nagy divat lett az okosBÁRMI eladása, horribilis pénzért. Ezzel nekem azon túl, hogy aránytalannak érzem a többletköltséget az még a bajom, hogy az okos háztartási eszközeim biztonsági szintjéről egyáltalán nem lehetek meggyőződve! Napról napra jönnek elő kritikus biztonsági rések internetre kötött eszközökben, amiket jó esetben a gyártó javít, rosszabb esetben a felhasználó nem is tud a problémáról!

Ebben a projektben az a terv, hogy meglévő mosógépemet és külön álló szárítógépemet szeretném olyan módon felokosítani, hogy szóljon, ha végzett (bármelyik).

Ehhez az SW-420 típusú rezgésérzékelőt fogom felhasználni. 

Igen, ezt is szorgos kis kínai kezecskék rakták össze és bőven egy dollár alatt lehet belőle rendelni postával együtt. Működését tekintve a kép jobb oldalán látható kék henger egy érdekes, de igen primitív kis szerkezet. Itt találtam róla egy leírást, működése is elég triviális: a D0 lábra (bal oldalon a felső) magas jelszint jellemző (szakszóval NC, Normally Closed), ha nincs semmi rezgés. Ha megmozdul a szenzor, akkor a kimenet impulzusokat közvetít, vagyis hosszabb rövidebb időre alacsony szintre kerül. A kis nyákon van még egy potméter, amivel lehet állítani, hogy mennyire legyen érzékeny a cucc, vagyis hogy mekkora rezgések megjelenésénél adjon impulzus a D0. Arduino-val elég egyszerű a dolgot használni, sok példa is van a neten rá:

long TP_init(){
  delay(10);
  long measurement=pulseIn (vibr_Pin, HIGH);
  return measurement;
}

Itt gyakorlatilag megvárjuk, hogy érkezzen egy impulzus és megmérjük mennyi ideig tartott az alacsony állapot. Ebből lehet arra következtetni, hogy mennyire volt nagy a rezgés/lökés.

Ez nekem tökéletes lesz arra, hogy észleljem, megy-e még a mosógép/szárítógép vagy már befejezte a dolgát. A dolog további előnye, hogy nem kell emiatt szétszedni semmit, elég a gépek hátuljára csavarozni a szenzorokat (valamilyen dobozba építve) és wifi-n keresztül értesíteni a célközönséget.