Az elmúlt egy évben sok minden történt ezzel az ötlettel. Ez az eddigi legolvasottabb bejegyzésem - na jó, 70 egyedi látogatótól nem fordul meg a világ, de kis pénz kis foci - szóval ideje papírra vetnem eddigi tapasztalataimat...

A kezdetek

Indult a dolog onnan, hogy a házban volt egy manuális, mechanikus termosztát, amit lehetett kézzel tekergetni. Számtalan hátulütője volt a történetnek, csak hogy a két legfontosabbat említsem meg:

1. A földszint és az emelet csaj egyszerre mehetett, holott igen nagyban különbözik a két szint szigeteltsége, az emelet nagyon gyorsan képes kihűlni, a földszint viszont jól tartja a meleget, de marha lassan melegszik fel.
2. Ahhoz hogy az ember változtasson a beállításon ott kell lennie. Kinek van kedve minden reggel letekerni a termosztátot, délután meg hideg lakásba érni haza és várni 1-2 (3-4) órát a meleghez?

Még az első fűtési szezon beindulása előtt lecseréltem ezt egy olyan megoldásra, ami rádiós és programozható megoldás volt. Ez már nagy előrelépés, legalább a második kihívás megoldására, de még nem volt tökéletes. Ezt cseréltem le egy másik megoldásra, ami ugyanezen gyártó több körös fűtésvezérlési rendszere volt. Ez már az első kihívást is jól orvosolta, egy darabig elégedett is voltam.

Új kihívások

Idővel - a költözésünk után kb. 1 évvel - kezdett előjönni ennek a rendszernek a sántasága is. Kiderült, hogy van pár apróság, amin lehetne finomítani, de mivel egy boltban vásárolható rendszerről beszélünk, így éreztem, hogy ehhez új alapokra kell helyezni a termosztát kialakítását. Lássuk mit nem tudott jól kezelni ez a rendszer: (Figyelem, first world problem felsorolás fog következni!)

• Az eszköz kezelése - nem mondom hogy lehetetlen megtanulni, de... - kicsit nehézkes, olyan gombok vannak rajta, amik bizonyos állapotokban nem azt csinálják, ami rájuk van írva, hanem új funkciót kapnak
• Ha az emeleti hőmérsékleten akarok állítani, ahhoz bizony fel kell mennem az emeletre.
• Vannak olyan scenariók, amiket nem egyszerű kezelni: ledolgozós szombat, hétköznap szabadság, stb.
• Ha elutazik az ember, akkor vagy 1-9 órában, vagy 1-99 (egész) napban lehet meghatározni, hogy mikor álljon vissza a rendszer a normál programra.
• Ha merül az elem az érzékelő egységben, akkor baj lehet, márpedig ezt csak akkor veszi észre az ember, ha ránéz. Annyira viszont kényelmes ez a cucc, hogy ne nézegesse az ember minden nap...

A következő ötletem az volt, hogy helyezzük DIY Arduino alapokra a rendszert: lehet olyan relé modult kapni, ami vígan el tudja vezérelgetni a szelepeket, szivattyúkat és a kazánt. 433 MHz-es szobahőmérőt (ami már megvolt) lehet arra használni, hogy begyűjtsük a rendszer vezérléséhez szükséges hőmérsékleti adatokat folyamatosan. A 2 kB memória még talán elég is lett volna hogy egy vezérlésre alkalmas programot összerakjak, de az biztos, hogy nem lett volna egyszerű a rendszer, a kezelőfelülete meg aztán végképp... (Nem vagyok nagy UI guru, inkább fájdalomnak élem meg ha kezelőfelületet kell megálmodnom/kiviteleznem.)

Új megoldás

Több varga-betű után jutottam el ahhoz, hogy a Home Assistant nevű rendszer lesz az én jó barátom:

• bele tudom kötni a már meglévő hőmérőimet, vagy akár saját rendszert is tudok építeni hozzá
• meglehetősen flexibilisen lehet benne összerakni fűtési programot
• naptárral integrálva meg aztán nagyon messzire vezet hogy mi mindent lehet vele megvalósítani.

Kezdjük az alap építőkockáknál:

• sensor: erről már esett szó, ezen keresztül tudjuk definiálni a bemeneteket, pl hőmérők. (MQTT433Gateway felhasználásával a rádiós szobai hőmérők ideálisak.)
• switch: erről is írtam már, ez lehet a kimenete a rendszernek. Nekem 3 ilyenre van szükségem: kazán, emeleti zóna-szelep, földszinti keringtetőszivattyú.
• thermostat: ez pont azt tudja, amit a neve sugall. Ha 2 ilyet definiál az ember, akkor meg is van a két zóna, egyiknek a szelep, másiknak a szivattyú lesz a kimenetén, a kazán indításához pedig kell némi...
• automation: itt kell némi trükk. A zóna szelep, ami nekem be van a rendszerbe építve egy elég lassú cucc. Kb. 4 percre van szüksége hogy teljesen nyitott állapotba kerüljön (onnantól kezdve hogy megkapja a 230 V-ot). A gyári többzónás rendszer ezt úgy oldotta meg, hogy a központi egységen van egy jumper, amit ha egyik állásba rak az ember, akkor a kazán és a zónák egyszerre indulnak, a másik állásban a zóna indítása után 5 perccel indul a kazán. (Nyilván az nem egészséges, ha a kazán egy elzárt rendszerbe próbálja tolni a forróvizet.) A HASS-ban pár automatizáló sorral le lehet ezt kicsit okosabban is programozni, ugyanis nálam ha a földszinti fűtést akarja az ember bekapcsolni, akkor nincs szükség késleltetésre, ha az emeletit, akkor meg igen.

Nagyjából ennyi az automatizálási rész: ha relé1 bekapcsol, akkor 5 perc múlva kapcsoljon be relé3 is. Ha relé kettő bekapcsol, akkor azonnal kapcsoljon be relé3 is. Ha relé1 vagy relé2 kikapcsol és a másik is ki van kapcsolva, akkor relé3 is kapcsoljon ki.

Ez pedig itt a termosztát konfigurációja. Elég beszédes a dolog, ha valami nem lenne egyértelmű, akkor a dokumentáció sokat tud segíteni. Ezzel még messze nincs vége a történetnek, mivel ez csak egy olyan termosztát, ami kb. a tekerős mechanikus társát képes jelen állás szerint kiváltani. A fűtési program összerakása még várat magára, de hagyok valami olvasnivalót holnapra is...